"All in" kezdő búvártanfolyam

2025 májusában Egyiptomban nyaraltam. Négyünk közül egy barátunk búvár és azt mondta, hogy még nem merült a Vörös tengerben, szeretne lemenni, de egyedül nem akar.

Felbátorodva - az egész búvárkodásból csak a szót ismerve-, azt mondtam neki, hogy "Mi bajom lehet? Lemegyek én veled!"

Most már tudom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, bár visszagondolva elég bátor is egyben… Természetesen intro merülés volt, egy kedves, türelmes és nagyon ügyes helyi srác mutatta meg nekem a víz alatti világot, ami teljesen lenyűgözött.

Az első vízalatti élmények

Igaz, ami igaz, az egészből nem a korallok, a színesebbnél színesebb halak, vagy a ráják fogtak meg, hanem az a végtelen nyugalom, ami elárasztott mind a két merülés alkalmával. Nem emlékszem, hogy valaha életemben el tudtam volna érni ébren ezt a fajta nyugalmat. Amikor befejeztük a merülést, tudtam, hogy nekem ezt újra át kell élnem. És lehetőleg minél többször!!!

Hogyan választottam búváriskolát?

Hazajöttünk és eljátszottam egy búvár-tanfolyam gondolatával. A kedves barátom, aki miatt lementem, nem hagyott magamra a gondolataimmal. Mesélt a tanfolyamáról, az élményeiről és hogy neki kell egy merülő társ, úgyhogy igenis csináljam meg az alap búvártanfolyamot. Aztán egyik nap küldött egy facebook linket, ami egy „all in” búvártanfolyamra mutatott. Igen, jól sejti az olvasó, az Aquanauta hirdetése volt.

Azt hiszem, itt kell megjegyeznem, hogy bár sokan szidják az ilyen hirdetéseket, és kamunak hiszik ezeket a tanfolyamokat, erről nem ez a búváriskola tehet… Ha tudatos vásárló az ember, akkor mielőtt befizetne egy tanfolyamra, közvetlenül (email, telefon) is érdemes érdeklődni. Én megtettem. Mivel a többi iskolát és a különböző képzési rendszereket, bár olvastam róluk, nem ismertem és őszintén: nem is értettem, így a begyűjtött információk és persze a szimpátia alapján döntöttem.

Magammal csaltam a férjemet is és nagyon hálás vagyok neki, hogy hagyta magát rábeszélni Ő nem volt velünk Egyiptomban). Így együtt szerezhettünk új és nagyon jó élményeket.

Hosszas bevezető után nézzük milyen is volt az én kezdő tanfolyamom az Aquanautánál?

Bejelentkeztünk az „all in” kezdő búvártanfolyamra

Az elméleti képzést követően nagy izgalommal vártuk Gyékényest. A vízi képzések péntek-szombat-vasárnapra estek, így még csütörtökön, munka után elindultunk Budapestről. Ma is hihetetlen, milyen barátsággal fogadtak az emberek. Látszott, hogy egy jól összeszokott társaságról van szó. Rajtunk kívül (kezdők) szinte csak olyanok voltak, akik már jó ideje az Aquanautával merülnek, csak épp egy magasabb szintre szeretnék emelni a tudásukat (haladó és mentő búvár). A magam részéről kicsit tartottam is ettől, hiszen egy összeszokott csapat általában nehezen fogad be új játékosokat. Hát itt nem így történt. Egyből terelgettek bennünket, mint a kiskacsákat: "Ezt itt találod. Azt oda rakhatod. Ezt használd nyugodtan. Erre ez van, arra az van. Gyere nyugodtan."  És a beszélgetéseikbe is próbáltak bevonni.

Pénteken korán keltünk :)

Gyékényes egy nagyon szép hely - már annak, aki szereti a nyugalmat. Igazi kikapcsolódás. Reggel látni a tavat teljes nyugalmában…napfelkelte, friss levegő… na jó, egy kis kávé illattal… hmmm.

Reggeli után megismerkedtünk Katával és Tamással és Noémivel, akik végig "pesztráltak" bennünket a hétvége alatt. Kata az elméleti oktatást tartotta minden vízbe jutás elött, Tamás és Noémi pedig a víz alatt tanított bennünket.

A gyékényesi bázison úgy van kialakítva a part-stég környéke, hogy a védett vízi feladatok elsajátítására tökéletesen alkalmas (és így nem kellett uszodába menni, külön belepőt fizetni).

Az első napon délelőtt megtanultuk a vízbe jutást ('A' lépés, begázolás), maszk felvételt, maszkürítési technikát, uszonymozgásokat, lemerülési technikákat (ezt még légzőkészülék nélkül), majd levegő "használatot" a víz alatt.

Mindezt a sok-sok "miért így", "mikor kell/érdemes", "hogyan", "mi van ha?"-ra adott válaszokkal.

Délután a búvárfelszereléssel való megismerkedéssel, összeszereléssel kezdtük. Mindezt addig gyakoroltuk, amíg -ha nem is csukott szemmel - de nagy magabiztossággal, gyorsan, pontosan, hiánytalanul meg nem tudtuk csinálni. Így visszagondolva nem is vett igénybe sok időt és mégis - annak ellenére, hogy csöppnyi műszaki érzékem sincs - annyira megtanultam, hogy soha nem fogom elfelejteni. Ezek a fiúk tudnak valamit!!! 

Újabb briefinget követően beúsztunk a bójáig és megtanultunk most már felszerelésben lemerülni. Tamásra hárman jutottunk (általában 1 - 2 fő szokott lenni), egyenként mentünk le vele a víz alatt kialakított stéghez (kb. 3 méter). Szépen letérdeltünk egymás mellé és sorra tanultuk a feladatokat, amiket Kata szóban már elmondott a víz felett és Tamás hihetetlen nyugalommal és türelemmel bemutogatott a víz alatt.

Így telt a péntek délutánunk, a szombatunk és még a vasárnap délelőttünk is. Megtanultunk a víz alatt maszkot üríteni, s amikor jól ment, levettük, pislogtunk kicsit, felraktuk, kiürítettük. Amikor Kata ezt elméletben elmondta, azt gondoltam, hogy "Na most, MOST, befejeztem, én ezt nem tudom megcsinálni!" Pffff… pedig mennyire egyszerű volt… még úgy is, hogy a maszk állandóan beleakadt a hajamba… A másik ilyen pont a társlélegeztetés volt saját reduktorral, de az is ment.

Persze nagyon - nagyon sokat jelentett a feladatok elsajátítása során Tamás higgadtsága, türelme és a belőle áradó nyugalom.

A további két nap során végig vettük a felszerelés használatát a víz alatt: szelepek, mellény felfújás, levegő kiengedés (mikor, mit hogyan, miért). De a legfontosabb, amit megtanítottak, az a lebegés. Ennek a fontosságát igazán későbbi, tengeri merülések alkalmával értettem meg és nagyon hálás vagyok, hogy a fiúk megtanították nekem. Nem is értem, hogy más iskoláknál ez miért nem kap ekkora szerepet? E nélkül a tudás nélkül nem tudom, hogyan lehet élvezni a merülést.

 

A tanfolyamot végül egy vezetett merüléssel zártuk vasárnap délután.

Kvázi ez volt a vizsgafeladatunk. Kata vezetésével végig mentünk a tóban kialakított kötélpályán. Megnézhettük a nevezetességeket J, úgy mint WC csésze, számítógép-munkaállomás, motorcsónak, vizibicikli és a Barkas! Ez már majdnem élmény-merülés volt, olyan 'lámpalázas' élmény-merülés J.

A tanfolyam alatt szembesültem a saját félelmeimmel. Az Aquanauta csapata segített nekem abban, hogy teljesen biztonságos környezetben, megbízható, profi búvárok között ismerjem fel ezeket a félelmeket, melyeket meg kell tanulnom leküzdeni, hogy újra átélhessem ugyanazt az érzést, mint Egyiptomban.

Ez nem lesz könnyű feladat, de jó úton haladok és útitársamul nagyon jó iskolát választottam.

Találkozzunk szeptemberben Gyékényesen! Én ott leszek a haladó-tanfolyamon :).

T. Péter